Divercitizens
2015 ősze a Néprajzi Múzeum DiverCity projektjében a felnőtteké és az interkulturalitásé volt. Két hétvégén, három teljes napot, 20 és 50 év közötti, vegyesen, önmagát magyarnak és nem magyarnak vallókkal töltöttünk együtt – aktivizáltuk a sokszínűség fogalmát. A résztvevők közt voltak, akik hosszú évek óta Magyarországon élnek, és voltak, akik csak két napja érkeztek. Voltak, akik perfektül beszéltek magyarul, és voltak akik egy szót sem – ugyan így állt a helyzet az angollal, a workshop hivatalos nyelvével. Voltak, akik a szomszéd országból jöttek, voltak akik itt születtek, és voltak akik több tízezer kilométerre voltak eredeti otthonuktól. A társaság mindenféle értelemben sokszínű volt.
A projektnek ebben az elemében az Artemisszió Alapítvánnyal dolgoztunk szoros együttműködésben és amellett, hogy a DiverCity első blokkjának témáival (múzeum és kulturális sokszínűség) foglalkoztunk, megpróbáltuk ráhangolni a résztvevőkre a folytatásra, az Artemisszióval tervezett, kulturális sokszínűség témájú városi sétára. A workshop során múzeumpedagógiai és tréningmódszereket használtunk. Előbbiek segítettek közel vinni a témákat, a múzeumot, a társadalomtudományokat a résztvevőkhöz, míg a tréningmódszerek segítettek kielégíteni a résztvevőkben felmerült tudásátadásra vonatkozó igényt. A workshop módszertanát a sokszínű csoport miatt a konstruktív pedagógia módszertana határozta meg: a témákat, a kifejezésformákat, a befogadás módját és az egész workshop alakulását a résztvevők egyéni- és időközben kialakult csoportos igényeihez szabtuk. Tulajdonképpen egy kísérlet volt számunkra, hogy hogyan lehet az együttlét folyamatát célnak tekintve a részvételen és együttműködésen alapuló gyakorlatokat beépíteni a DiverCity projekt módszertanába.
